„Szeretném, ha sokáig gyerekek maradhatnátok. De tudom, hogy aztán felnőttök, elvégeztek iskolákat, elmesélitek, hogy most inkább önmegvalósítanátok, a Krisna-völgybe költöznétek, vagy éppen óceánjáró hajóra mennétek dolgozni. Megmutatjátok a legújabb tigris tetkót a hátatokon. Ez mind jól is van így. Az ember lehet komplett ökör, mikor kamasz. Sőt, talán pont ez a kamaszok feladata. De, nem sértésként, lehet, hogy apátokkal ekkor fogjuk kimondani, hogy jobb lenne, ha többet tartózkodnátok az albérletben, és kevesebbet itthon, esetleg felajánljuk anyagi segítségünket az első lakásotok megvásárlásához. Mert itthon már szükség van a szobátokra. Nekem kell egy dolgozószoba, apának meg egy a súlyzóknak. Tényleg nem sértésként.”

Stall Anita regényének főhőse Zele Viktória, kislány, nő, anya: aki egész életében hétköznapi, egyszerű életet kívánt magának. De hétköznapi és egyszerű életek talán nem is léteznek. Véletlenekről, sorsszerűségről, gyereknevelésről is szól ez a történet.