Bevezetés gyanánt, hogy kinek is írtam ezt a könyvet.

Elsősorban a családomnak és a barátaimnak, továbbá azoknak, akik gondolkodnak, hogy nekivágjanak-e a nagyvilágnak vagy sem, illetve azoknak, akiket érdekel, milyen is az élet valójában távol a családtól, egy idegen országban. Azt gondolom, egy külföldi munka segít továbblépni az életben, ha valaki elakadt. Remélem, sikerül egy kis bepillantást nyerni ebbe a kétlaki világba. Amíg otthon éltem, nem értettem, miért ment haza valaki, aki kijött dolgozni és itt élt évekig? Erre a kérdésre már választ kaptam, bár még Angliában vagyok, amikor ezeket a sorokat írom és ki tudja, mit hoz a jövő. Már évek óta gondolkodtam, hogy kijövök és kipróbálom magam valahol külföldön. Tomi fiam már négy éve kint élt Londonban, amikor végre rászántam magam az indulásra. Az első lépés, vagyis az internetes kutakodás után az Euwork irodája volt. Idáig már egyszer eljutottam, voltam egy interjún, amikor az angliai Hershamból jöttek ide felvételiztetni és akkor már sikerült volna, de nem szántam rá magam, mert viszonylag jól megéltem akkor még a cégemből, így most másodszorra is nekirugaszkodtam az Euworknek, ahol ismét felmérték az angol tudásom. Nagyon egyszerű kérdéseket tettek fel, de volt olyan, aki így is csak mosolygott, ami jó dolog, de ennél azért kicsivel több kell. A korom miatt azt hittem, már eléggé behatárolt, hogy egyáltalán hová jelentkezhetek dolgozni, de szerencsére ez itt nem jelentett akadályt.

Kezdetben, gondoltam, jelentkezem szobalánynak, mindig is kíváncsi voltam a szállodák belső világára. Olvastam egy blogot is, amit egy szobalány írt, ami ugyan elég rémisztőnek tűnt, de mégis ezzel indítottam én is.

Jennifer Lopeznek is milyen jól állt a kis kötényke!

Az Euworktől megkaptam az angliai kapcsolattartó nevét és telefonszámát minden szükséges információval együtt. Már másnap fel is hívtak és elmondták, hogy merre lesz a szállásom és miket kell majd elintézni….