A könyvről
Az olvasók korábban a Bolygóépítők /2012./, majd A második esély /2013./ című kötetekkel találkozhattak A három részre tagolt történet a Visszatérők /2014./eseménysorával zárul. Bevallom, ezt az utolsót írtam meg először, és később - a nekem fontosak kérésére - tártam csak fel az előzményeket. A köteteket végül a regényidő sorrendjét követve adtam ki, közben tanulgatva a szerkesztés, számítógépes megjelenítés fogásait. Mindhárom könyvben a kérdések a fontosabbak, az általam kibontott történetet befolyásoló tényezők. A néhány lehetséges válasz, fejlődési lehetőség követésével, kibontásával továbbgondolást, vitát kívántam kikényszeríteni. Miféle cselekmény, milyen fontos kérdések, mely szereplők, egyéniségek képesek erre?
A Visszatérők a kései utódok életét mutatja be egy -kamaszból férfivá érő - fiatal sorsán keresztül. A már négy tartománnyá növekedett mesterséges világ lakói az eltelt évszázadok alatt sokat tanultak kudarcaikból. Már évszázadok teltek el az alapítás óta. Nemzedékek nőttek fel, s ami a felmenőknek még a sok munka jutalmának számított, s az otthagyott földinél boldogabb életet jelentett, a leszármazottaknak már természetes vagy kevés. A külső erőkről a társadalom minden tagja tudomást szerez, a kapott technológiákat már képesek a maguk javára hasznosítani. Egyre többen vélik úgy, hogy eljött az idő visszaszerezni őseik otthonát, a Földet, esetleg az egész Naprendszert. Szökés és lázadás egyaránt utal a jövőt érintő elképzelések különbségeire.
Vajon felnőttek-e már nem csupán technikában, de emberként is a nagy feladathoz? Miként viszonyulnak emberi unokatestvéreikhez, a világpusztulást túléltek leszármazottaihoz? Képesek-e végül a sok háború után - a temetők rendje helyett - az élet, a béke rendjének megteremtésére az egész bolygón? Képesek- e a másságot elfogadva kapcsolatot teremteni különböző naprendszerek, eltérő vagy hasonló értékeket valló idegenek sokaságával, megvédve közben a saját értékeiket, hagyományaikat, érdekeiket? Van- e távlata a családnak? Mi lesz az egymás mellett élő generációk viszonya az életkor kitolódásával? Mennyit dolgozzon, mennyit pihenjen, tanuljon az ember naponta, és meddig dolgozzon években, ha várható életkora meghaladhatja a százhúsz évet? Miként őrizhetjük meg az egyén, család, közösség számára az eltávozók emlékét, bölcsességeit, miként tehető „élővé” megnyilatkozóvá az, aki már elhunyt?
Ezekre, és még sok egyébre kérdez rá, illetve keres lehetséges válaszokat a három kötet.