Fekete nap ez a Bognár család számára. 1917–ot írunk, pontosan június tizedike van. Ma érkezett meg a távirat, hogy Bognár Lajos két fia, Lajos és Károly elestek a fronton. Lajos és a neje sírva ölelgetik egyetlen élve maradt fiúkat, Dezsőt, aki koránál fogva fiatal volt arra, hogy besorolják katonának. Dezső tizenhat éves volt és nagyon jó elméjű fia apjának. Persze a munkára már nem volt fiatal, így ő is napszámban dolgozott a földbirtokos Csurgó gazdaságában. Itt tűnt ki kimagasló elméje, amit a földesúr is felismert a fiúban. Szívesen bízott rá olyan feladatokat, amit inkább ő saját maga szokott felügyelni csak, hogy minden rendbe legyen. Dezső állta a sarat. Minden feladatot elvégzett és senki nem panaszkodott a munkájára. Sokan már a Csurgó fiának becézték, mert vagy együtt jelent meg a földesúrral, vagy az ő parancsait tolmácsolta, de azt olyan hangnemben mintha ő maga volna az úr.                                                                                                                                                   Így teltek az évek a Bognár család számára, míg nem 1920 szeptemberének egy reggelén arra ébredtek, hogy idegen katonák lepik el a falut és a birtokot is. Hallottak valami paktumról meg hazaárulásról, de a paraszt embert ezek a dolgok csak akkor kezdték el érdekelni, amikor már gátolták a munkája végzésében. Így történt most is.