A legelső történetemmel egy iskolai pályázaton első helyezést értem el, ez adott kedvet, hogy leírjam a fejemben elraktározott történeteket. Fiatal korom ellenére sok emberi sorsot láttam és hallgattam végig, mások elbeszélései alapján vetettem papírra novelláimat.
Ebben a könyvben a társadalom pereme felé sodródó emberek életútját kísérhetjük egy darabig, a személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt csak a neveket kellett megváltoztatnom, a leírtak szinte szóról-szóra így történtek meg. Vajon a szereplőim számára van visszaút a normális életbe, a lelki sebek begyógyulhatnak még?