A könyvről
Az olvasók korábban a Bolygóépítők /2012./, majd A második esély /2013./ című kötetekkel találkozhattak A három részre tagolt történet a Visszatérők /2014./eseménysorával zárul. Bevallom, ezt az utolsót írtam meg először, és később - a nekem fontosak kérésére - tártam csak fel az előzményeket. A köteteket végül a regényidő sorrendjét követve adtam ki, közben tanulgatva a szerkesztés, számítógépes megjelenítés fogásait. Mindhárom könyvben a kérdések a fontosabbak, az általam kibontott történetet befolyásoló tényezők. A néhány lehetséges válasz, fejlődési lehetőség követésével, kibontásával továbbgondolást, vitát kívántam kikényszeríteni. Miféle cselekmény, milyen fontos kérdések, mely szereplők, egyéniségek képesek erre?
A Bolygóépítők azt taglalta, milyen halmozott hatások kényszeríthetik emberek egy csoportját a Föld, az anyabolygó elhagyására, mi teheti ezt lehetővé, miként hoznak létre Charles Astor alapítványának munkatársai életre alkalmas lakótömböket a világűrben, felhasználva minden kinyerhető nyersanyagot élőből, élettelenből. Szóba kerülnek az ellehetetlenülő földi civilizáció gondjai, a fenntartható fejlődés elméletének cáfolatai. Megoldatlan az ember-robot és a robotember jogi státusza, kérdésessé válik, meddig számít embernek az eredetileg embernek született lény. Nem marad abba a mértéktelen szaporodás, környezetszennyezés. Folytatódik az élőhelyek és fajok irtása, a hatalmi, gazdasági, vallási, etnikai indíttatású összecsapások, a harc az élelemért, ivóvízért, szaporodási lehetőségért. A bolygóról menekülő kiválogatott „legjobbak” serege mesterséges világot és társadalmat épít, de ez messze nem tökéletes, hisz építői vitték magukkal megoldatlan problémáik sokaságát, melyek az új helyen is számos konfliktust szülnek.
Vajon felnőttek-e már nem csupán technikában, de emberként is a nagy feladathoz? Miként viszonyulnak emberi unokatestvéreikhez, a világpusztulást túléltek leszármazottaihoz? Képesek-e végül a sok háború után - a temetők rendje helyett - az élet, a béke rendjének megteremtésére az egész bolygón? Képesek- e a másságot elfogadva kapcsolatot teremteni különböző naprendszerek, eltérő vagy hasonló értékeket valló idegenek sokaságával, megvédve közben a saját értékeiket, hagyományaikat, érdekeiket? Van- e távlata a családnak? Mi lesz az egymás mellett élő generációk viszonya az életkor kitolódásával? Mennyit dolgozzon, mennyit pihenjen, tanuljon az ember naponta, és meddig dolgozzon években, ha várható életkora meghaladhatja a százhúsz évet? Miként őrizhetjük meg az egyén, család, közösség számára az eltávozók emlékét, bölcsességeit, miként tehető „élővé” megnyilatkozóvá az, aki már elhunyt?
Ezekre, és még sok egyébre kérdez rá, illetve keres lehetséges válaszokat a három kötet.