A könyvről
Az olvasók korábban a Bolygóépítők /2012./, majd A második esély /2013./ című kötetekkel találkozhattak A három részre tagolt történet a Visszatérők /2014./eseménysorával zárul. Bevallom, ezt az utolsót írtam meg először, és később - a nekem fontosak kérésére - tártam csak fel az előzményeket. A köteteket végül a regényidő sorrendjét követve adtam ki, közben tanulgatva a szerkesztés, számítógépes megjelenítés fogásait. Mindhárom könyvben a kérdések a fontosabbak, az általam kibontott történetet befolyásoló tényezők. A néhány lehetséges válasz, fejlődési lehetőség követésével, kibontásával továbbgondolást, vitát kívántam kikényszeríteni. Miféle cselekmény, milyen fontos kérdések, mely szereplők, egyéniségek képesek erre?
A második esély a további építkezés, a tartományok létrehozásának hosszan tartó, nehéz időszakához társítja a belső - időnként összeütközésekhez vezető - társadalmi vitákat, és a külső - segítő vagy akadályozó - idegen erők színre lépését. Változik a család fogalma, a munka is egyrészt kötelező, másrészt szabadon választható egységekből áll. A korábbi bankszervezet, bíráskodás, büntetésvégrehajtás leépül vagy egyszerűsödik. Az emberi gondolkodás, magatartás nem képes lépést tartani a technikai fejlődéssel. A vallási mezbe öltöztetett hatalmi marakodás, a fejlődés irányaival kapcsolatos vita komoly hátráltató tényező. Az elit kapcsolatba kerül külső – már rég létező, az embert szemmel tartó, gyakran befolyásoló – erőkkel, melyek már a kötet elején beavatkoznak, hogy módosítsanak a kedvezőtlen irányba fordult folyamatokon. Az emberi elit szövetséget köt, néha konfliktust vállal annak érdekében, hogy felgyorsulhasson a fejlődés, és idővel az ember lehessen gazdája a naprendszernek, melyben faja felnevelkedett. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az épülő Kisvilág lakói még nem alkalmasak arra, hogy.visszatérjenek anyabolygójukra, s a Föld minden lakójának emberhez méltó életet, reményteljes jövőt biztosítsanak.
Vajon felnőttek-e már nem csupán technikában, de emberként is a nagy feladathoz? Miként viszonyulnak emberi unokatestvéreikhez, a világpusztulást túléltek leszármazottaihoz? Képesek-e végül a sok háború után - a temetők rendje helyett - az élet, a béke rendjének megteremtésére az egész bolygón? Képesek- e a másságot elfogadva kapcsolatot teremteni különböző naprendszerek, eltérő vagy hasonló értékeket valló idegenek sokaságával, megvédve közben a saját értékeiket, hagyományaikat, érdekeiket? Van- e távlata a családnak? Mi lesz az egymás mellett élő generációk viszonya az életkor kitolódásával? Mennyit dolgozzon, mennyit pihenjen, tanuljon az ember naponta, és meddig dolgozzon években, ha várható életkora meghaladhatja a százhúsz évet? Miként őrizhetjük meg az egyén, család, közösség számára az eltávozók emlékét, bölcsességeit, miként tehető „élővé” megnyilatkozóvá az, aki már elhunyt?
Ezekre, és még sok egyébre kérdez rá, illetve keres lehetséges válaszokat a három kötet.