A civilizáció egyik átka, hogy mérhetetlenül sok tárgy vesz minket körül, ahová csak lépünk: a közértben, az utcán, az áruházban, a saját lakásunkban. Már réges-régen elfelejtettük, milyen lehet az, ha csakis és kizárólag a számunkra igazán fontos és hasznos tárgyakat birtokoljuk, amelyek az élethez kellenek, és amelyek akár el is kísérhetnek egy életen át – amire alapvetően szükségünk van, többnyire könnyen beszerezhetjük, amit meguntunk, egyszerűen kidobjuk.  Ám miközben tobzódunk a tárgyak között, elfelejtünk úgy igazából figyelni rájuk, elfeledkezünk eredetükről, anyagukról, funkciójukról, arról, hogy hogyan és miért készültek, minek születtek. Úgy használjuk őket, hogy közben észre se vesszük, kik és mik is ők…

De Rodé Klári nem így tesz. Közelről és belülről veszi újra szemügyre tárgyait, újraértelmez, beleérez, beleálmodik, kicsit kiszínezi és közszemlére teszi őket. Az újraértelmezés mindig aprólékos, türelmes, szeretetteli és roppantul érzéki. Amíg nem tudjuk, miről is van szó, számtalan asszociáció fut át az agyunkon, akaratlanul is kíváncsiak leszünk, mi is újraéljük a tárgy életét, parányi történeteket indítunk el a fantáziánkban, amik aztán vagy rendre meghiúsulnak, vagy éppenséggel betalálnak, és eközben önfeledten szórakozunk, inspirálódunk, anélkül, hogy észrevennénk. Valahogy úgy képzelem, hogy az ember például utazgat, előveszi ezt a könyvet és elolvas egyet-kettőt a kis hangulatjelentésekből, és egyszerre késztetést érez, hogy ő maga is hasonlóképpen újraértelmezzen, újra a magáévá tegyen néhány éppen szembejövő holmit a környezetéből… amit különben elfelejtene.

A kis szövegek nem találós kérdések, még ha forma szerint annak tűnnek is, ezért nincsenek hozzájuk megfejtések – de aki nagyon eltévedne, azt útbaigazítják a képekhez rendelt szép fotók, …. Melinda munkái… Mindenkinek, aki kézbe veszi, jó böngészést, találgatást, és mindenekelőtt:  kellemes továbbképzelést kívánunk!

Abody Rita