Ez a könyv a veszteségek könyve. Ugyanakkor tele van apró meglepetésekkel is, főleg ahogyan új nézőpontokat nyit meg. A Lotyó című írásban új jelentést kap maga a szó is, hogy lotyó. Milyen lotyó az a lotyó? Ki itt a lotyó? A família Rinaldija halálhíréről értesülő személy különös látomásban részesül, mikor a néhai rokonon, annak eljövendő „sírba tételén” elmélkedik otthonában. A következő novellában Esti Kornél érkezik vadonatúj metálkék kocsijával egy másik temetésre, ahol ő maga válik különös jelenet részesévé. Aztán egy régi kert fejes káposztája  mellett gyújt kegyeleti  gyertyát valaki, s így pereg le előtte gyerekkora.  Lényegében már ennek az írásnak az olvasásakor közel kerülünk egy furcsa nagymama életének végjátékához, még pontosabb, részletesebb leírást, vagyis közelképet majd az utána következő történetben kapunk róla. Aztán egy templom poros padlásán ezer éves limlomon gázol át egy kis csapat, két fiú és két lány, denevér tapad az egyik fiú hátára, miközben a lányok egyike asztmás rohamot szenved el. Ebben az elbeszélésben az a különleges, hogy egy pirinyónyi ablakon előre pillanthatunk a jövőbe, mely jövő komoly veszteséget sejtet. Igen, a könyv a veszteségek könyve. Ugyanakkor valóban tele van érdekes, apró meglepetésekkel is. A Teljes kiszolgálás fejezet nyitó írásában a fiatal borbélysegédhez beállít két élsportoló hölgy, s amíg a segéd a manöken alkatú vendége frizuráját készíti, a saját hevessé váló szívdobogása a faluja templomának örökké tartó harangbongását hozza fel benne. A  következő novellában az idős kuncsaft „halálba borotválása” végén az ájult borbélyt kell elszállítania a mentőnek. Aztán a Medvetalp öregjeinek tehetetlen bezártsága, összezártsága már előrevetíti a következő  fejezetek fő témáját, a veszteségek mélyét, mélységét, legmélyét.