Vajon gondolták-e a XVII-XVIII. században az iskoladrámák kollégista szereplői – a fennmaradt dokumentumokban nevesek és névtelenek –, hogy két évszázadra rá színháztörténészek és pedagógusok drága, ritka kincsként gyűjtik emlékeiket, rajzokat, szövegeket, feljegyzéseket, leveleket? Ők tették a dolgukat, komolyan véve szerepeiket vagy éppen – diákosan – elhuncutkodva még a legdrámaibb jeleneteket is. Számukra mindennapos dolog volt ez, csak sejthetjük, hogy jobban kedvelték, mint a tanórát, a szilenciumot vagy az esti áhítatokat. Mindegy. Kilián István professzor úr és tanítványai jóvoltából vaskos kötetekre rúg az iskoladrámák szakirodalma.