Azt mondják, hogy „a fiatal ember terveiből, az idős ember pedig az emlékeiből él”...
Minél korosabb az ember, annál szívesebben gondol vissza élete elmúlt eseményeire és gyűjtögeti, majd őrizgeti azok emlékeit, - hogy gondolatban újra meg újra átélve, szebbé, elviselhetőbbé tegye öregkori, sivárrá, eseménytelenné, már-már elviselhetetlenné vált jelenét.