„Álmaimban sokszor megjelenik egy különös táj, és egy kisgyerek. Nem tudom, hogy ki lehet, és hogy hol lakik, de a környezet olyan furcsán ismerős, és mintha mindig ugyanolyan lenne. Domboktól körülvett völgyben egy város, abban egy játszótér, a bútorgyár – honnan tudom, hogy bútorgyár? – mögött.”
Egy könyv gyermekekről és felnőttekről, álmokról és valóságról, mesékről és hősökről, akikről sejtjük, hogy senki és semmi sem az, aminek látszik. Mint minden mese, ez is az álmokról szól, jókról és rosszakról, de vajon jók-e a jók, és rosszak-e a rosszak? Mert ha az álmainkat akarjuk követni, de valahogy időről időre fel kell ébrednünk, végül már azt sem tudjuk, hol húzódik az ébrenlét és az álom közötti határvonal…
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik – mint én is – szeretnek kincset keresni, még ha nem is mindig találják ki azonnal, hogy milyen is az a kincs, amit keresnek. |
