A szerző több mint tíz éves munkásságának válogatott versei. A költő lélekemelő, mégis felzaklató őszinteséggel vall a létről, halálról, útkeresésről és a felismerések sugárzó fájdalmáról. Művei egyre erőteljesebben mutatják egyéniségének, gondolatinak, filozófiájának, nyelvezetének kiteljesedő jegyeit.
Nehéz prózai szavakba foglalni mindazt, amit ezek a versek elmondanak, elmondhatnak nekünk, hiszen a sorok önmagukat engedik szólni, suttognak, dalolnak, vagy belénk üvöltenek és összeszorítják lelkünk. Az álom mindig szürreális, azok a képek, melyeket e művek közvetítenek szintén azok, mert talán látomások szülöttei, a költő kinyíló nyelvhasználata teret enged ezeknek a vízióknak, és ha befogadó értelemre lelnek, ott gyökeret eresztenek, csodaviráguk szétreppent virágporszippanata egy oly világba repít el, amire rengetegen vágynak, de igazán kevesen csodálkoznak őszintén rá csupán. |
